Férfi és Nő
Férfi és Nő
SZEREPLŐK:
FIÚ
LÁNY
***
MÉLYSZINTEN
(Hangok. Vízcsörgedezés)
FIÚ: - Szikla elhagyott zugában
LÁNY: - Hidegben és sötétben
FIÚ: - Egy folyó
LÁNY: - Csörgedezik
FIÚ: - Hulladék úszik a felszínén
LÁNY: Csak ennyi jutott neked. (nevet)
FIÚ: - Ennyi? Semmi több? Ez fáj.
LÁNY: - Gyönyörű a folyó.
FIÚ: - Valóban. De nem az enyém.
LÁNY: - Kifolyik a kezeid közül. Csak a hulladék ragaszkodik.
FIÚ: - Iszok belőle.
LÁNY: - Kijön. (nevet)
FIÚ: - A kezemből kis tálat formálok. És abban fogom fel a vizet.
LÁNY: - Elfáradsz.
FIÚ: - Keresek egy kis tálat a hulladékok között, amiben felfoghatom.
LÁNY: A víz hamarosan megposhad. Elsorvad.
FIÚ: - Gonosz vagy.
LÁNY: - Nem.
FIÚ: - Te hol vagy?
LÁNY: Én vagyok a vízben. Miattam akarsz meríteni belőle.
FIÚ: - Megoldhatatlan.
LÁNY: - Marad a mese.
FIÚ: - Mesélek a hulladékról.
LÁNY: - Mesélj a habzó hullámokról.
FIÚ: - Konzervek. Tejes doboz. Rohadt alma. Pöttyös labda. Lyukas.
LÁNY: - Menj a mélyére.
FIÚ: - Kavicsok. Közöttük mindenféle holmi. Csavarhúzó. Kalapács.
LÁNY: - Milyen a víz?
FIÚ: - Az...
LÁNY: Csodálatos?
FIÚ: - Nehéz...
LÁNY: - Csodálatos?
FIÚ: - Csodálatos. Vonalak. Hullámzó kékes ezüst vonalak. Pontok. Üres pontok. Csend...
LÁNY: -Semmi.
FIÚ: - Várj! Megszületek. (el)
LÁNY: Majd találkozunk.
MAGAS SZINTEN
(Megszületik a fiú)
LÁNY: - Szia.
FIÚ: - Szia.
LÁNY: - Na?!
FIÚ: - Mi kéne?
LÁNY: - Tudod mi a vicc?
FIÚ: - Mondd!
LÁNY: - Két hete még istennő voltam.
FIÚ: - Azt azért megmondod, hogy ki vagy, ugye? Mert nem nagyon ismerlek. Mondhatnám egyáltalán nem.
LÁNY: - A hajam elegánsan felfűzve a fejem tetején, s róla összefont tincsek lógtak le, gondosan a fülem mögé tűrve... az ajkam vérnarancs volt.
FIÚ: - Ki a franc vagy te, és mit keresel itt, ezen a helyen?
LÁNY: - Jaj, csak megláttalak és megismertelek. De hadd mondjam már végig. Elegáns voltam, mint egy grófnő...
FIÚ: - Hmm.
LÁNY: - Mi van?
FIÚ: - Szeretem a grófnőket. A grófnő csak játszik, és...
LÁNY: - Irigykedtek rám. Keresték, hogy hol a hiba. De nem volt hiba.
FIÚ: - Te miért nem vagy zavarban?
LÁNY: - Kéne?
FIÚ: - Nem szeretem azt, aki túl bátor.
LÁNY: - Majd elmúlik. Egy osztályba jártunk két évig, ne mondd már, hogy nem emlékszel! Csak aztán elmentem.
FIÚ: - Ó!
LÁNY: - Nem úgy. Mármint...(nevet) kirúgtak.
FIÚ: - Te voltál a rosszlány. Most már emlékszem.
LÁNY: - Sokat beszélgettünk. Te bírtál engem. Mindenki hülyének nézett, meg utált, de te bírtál. Most már sokan bírnak. Főleg fiúk. Mások meg nem. Főleg csajok. De azok csak irigykednek.
FIÚ: - Harmonizált a humorunk.
LÁNY: - Ne legyél már ilyen választékos.
FIÚ: - Próbálok műveltnek tűnni.
LÁNY: - Nem vagy az.
FIÚ: - Kösz. Honnan tudod, milyen vagyok? Mi? Művelt... Nagyon érdekes; most is olvasok, és nem Harry Pottert, hanem irodalmat, mert...
LÁNY: - Jól van, hagyd már abba, csak úgy mondtam, mit tudom én, hogy művelt vagy-e vagy sem, nem is érdekel, nem tök mindegy?
FIÚ: - Ja, te csak úgy mondasz dolgokat. Akkor bocs.
LÁNY: - Hogy vagy?
FIÚ: - Szomorúan.
LÁNY: - Miért?
FIÚ: - Láttam egy fogyatékos srácot. Olyan kis pufók, ügyetlen, homályos tekintetű.
LÁNY: - Szegény. Mit olvasol?
FIÚ: - Hadd mondjam végig.
LÁNY: - Ja, azt hittem befejezted.
FIÚ: - De nem fejeztem be. Jézusom.
LÁNY: - (nevet) Jól van, akkor mondd. Láttál egy hibbantat. És?
FIÚ: - A buszon utazott. Egy nyakláncon lógott a kulcsa, nyitva volt a szája, és csöpögött a nyála. Sajnáltam. Az apja szokta elkísérni. Tudod milyen az apja?
LÁNY: - Gondolom kegyetlen, brutális, erőszakos, dohányzó, alkoholista...
FIÚ: - Életemben nem láttam még olyan szelíd és mosolygó embert. Szelíd... talán gyenge. És bánatos.
LÁNY: - Biztos rossz lehet neki, hogy ilyen fia van.
FIÚ: - Ha nem néznének rá olyan rosszalló szemekkel, nem zavarná egyáltalán.
LÁNY: - Aha.
FIÚ: - Most, amikor láttam, nem az apjával volt, hanem egyedül. Gondolom, hogy megtanuljon egy kicsit önállóbb lenni. Szóval, ahogy te nevezed, a hibbant, valamit szorongatott a kezében.
LÁNY: - Pénzt?
FIÚ: - Nem.
LÁNY: - Valami játékot?
FIÚ: - Egy apró, kócos, összegyűrt virágot. Amilyet bármelyik domboldalon talál az ember. Úgy vigyázott rá, mint egy kincsre.
LÁNY: - Mert kincs volt.
FIÚ: - A busz végében meg állt néhány taplógyerek. Röhögtek, vihogtak, rugdosták egymást. Volt köztük egy lány is.
LÁNY: - Neki készült a virág.
FIÚ: - Mély lélegzetet vett...
LÁNY: - És elindult felé.
FIÚ: - Ólom léptek.
LÁNY: - Nehéz szív.
FIÚ: - Odanyújtotta neki. De a lány megijedt tőle. Buta volt. A fiúk belerúgtak a hibbantba néhányat. A virágot pedig, a nemrég még a mezőn hajladozó vidám virágot széttaposták az olajos gumin.
LÁNY: - Szegény.
FIÚ: - Az embernek nincs párja.
LÁNY: - Miért ne lenne?
FIÚ: - Nem lenne összefüggő lánc. Nem mozogna a világ.
LÁNY: - Dehogynem.
FIÚ: - Két társat teremtett nekünk az isten. Ez egyik, aki után mi vágyakozunk, a másik meg utánunk vágyakozik.
LÁNY: - Ez hülyeség. Ahogy te is egy nagy hülye vagy.
FIÚ: - IGEN? Akkor kapd be!
LÁNY: - Na mentem. Egyébként, aki ennyire könnyen fölhúzható, annak többnyire nincs igaza.
FIÚ: - Vedd úgy, hogy köszöntem.
LÁNY: - Eszem azt a jól nevelt formádat. Szia. Remélem, még találkozunk.
MÉLYSZINTEN
FIÚ: - Mesél az erdő
LÁNY: - Lefesti magát
FIÚ: - Ó, mily imbolygón szálldogálnak a bogarak.
LÁNY: - A fűszálak között izgatottan keresnek utat az első napsugarak.
FIÚ: - Szikrázó harmatcsepp.
LÁNY: - Csöppen és elfolyik.
FIÚ: - Énekel egy tündér.
LÁNY: - Keress meg!
FIÚ: - Örökké kereslek.
LÁNY: - Örökké kereslek.
FIÚ: - Gúnyolódsz? Ez bánt.
LÁNY: - Nem gúnyollak.
FIÚ: - Akkor játszadozol.
LÁNY: - Az erdő is játszik.
FIÚ: - Szeretem az erdőt.
LÁNY: - Akkor engem is szeretsz.
FIÚ: - De te csak...
LÁNY: - Én csak?
Magas szinten
FIÚ: - Na vajon ki csörtet errefelé? Csak nem egy ismerős?
LÁNY: - Helló! Mizu? Huh, fárasztó ide felmászni.
FIÚ: - Szia. Késtél.
LÁNY: - Fél órát.
FIÚ: - A múltkor is.
LÁNY: - A randinkon?
FIÚ: - Az nem volt randi.
LÁNY: - Dehogynem.
FIÚ: - Nem jöttünk össze.
LÁNY: - Ja.
FIÚ: - Ennyi?
LÁNY: - Hogy nézek ki?
FIÚ: - Jól. Téged mindig csak ez érdekel?
LÁNY: - Ilyenek vagyunk. Mi lányok.
FIÚ: - Én ismerek másmilyen lányokat is.
LÁNY: - Nem érdekel.
FIÚ: - Amikor először találkoztunk itt, akkor is ezzel kezdted. Emlékszel? Már egy éve.
LÁNY: - Azóta sok minden történt.
FIÚ: - Nem ülsz ide mellém? Egyedül vagyunk.
LÁNY: - Nézd, de szép a táj.
FIÚ: - Aha, és... hoztam pokrócot is...
LÁNY: - Egy fecske röppen az égen.
FIÚ: - Jó kis pokróc ez.
LÁNY: - Ott meg a fák hajladoznak.
FIÚ: - Bírja a strapát. Ha ez lenne a gond.
(Lány nevetni kezd, majd a fiú is együtt nevet vele)
LÁNY: - Hát.
FIÚ: - Igen?
LÁNY: - (megpaskolja a pokrócot, de nem ül rá) Tényleg jó kis pokróc ez
FIÚ: - Igen.
LÁNY: - Tudod... mondani akarok neked valamit.
FIÚ: - Na és mit?
LÁNY: - Á, nem fontos.
FIÚ: - De fontos... mondd már!
LÁNY: - Hát csak annyi...inkább mégsem...
FIÚ: - Nyugodtan, lehet, hogy egyre gondolunk.
LÁNY: - Szerinted jól áll ez a ruha?
FIÚ: - Igen, igen, de mondd már.
LÁNY: - Mit? Ja... csak annyit akartam mondani, hogy... szerintem Einstein tök okos volt.
FIÚ: - Ennyi?
LÁNY: - Igen ennyi. Vagy másra számítottál?
FIÚ: - Többre. Mert szerintem Newton is tök okos volt.
(nevetnek)
FIÚ: - Gyönyörű vagy, és úgy ragyogsz, mintha dicsfény övezne.
LÁNY: - Igen? Kösz.
FIÚ: - Baj, hogy ilyeneket mondok?
LÁNY: - Nem... csak...
FIÚ: - Az este rólad álmodtam.
LÁNY: - Igen? És mit csináltam?
FIÚ: - Semmit. Csak a közelemben voltál. Fekete volt minden, csak a te körvonalaid égtek vörösen. Nehéz elmondani... semmit nem csináltál, csak valamivel hatottál rám... Erősen. Mozdulatlan volt minden, nagyon sokáig...
LÁNY: - Én is álmodtam rólad.
FIÚ: - Igen? És mit?
LÁNY: - Valamilyen utcán voltam. És talicskát toltam magam előtt. A talicskában kőtörmelék volt. Néha, amikor nagyon elfáradtam, megálltam, és kiöntöttem a törmeléket. De ahogy újra tolni kezdtem, lassanként újra megtelt a talicska.
FIÚ: - És ebben hol vagyok én?
LÁNY: - Ja! Sehol.
FIÚ: - Mi?
LÁNY: - De, benne voltál, csak vicceltem. Mondom tovább.
FIÚ: - Ja. Te én leütlek téged.
LÁNY: - Te voltál a kutya, aki a kerítés mögül ugatott, amikor megálltam, és kiborítottam a törmeléket. A te arcod volt egy kutya testén, érted?!
FIÚ: - Nagyon romantikus.
LÁNY: - Ugye?
(égzengés)
FIÚ: - Sötétek a felhők. Mindjárt esni fog. Ne menjünk?
LÁNY: - De. Kéne.
FIÚ: - Legalább hoztam pokrócot.
(Lány nevet)
MÉLYSZINTEN
LÁNY: - Összekuporodok. Átfagyott a testem.
FIÚ: - Felhők között repülünk.
LÁNY: - Szabadon.
FIÚ: - Mint a madár.
LÁNY: - (megijed) Egy villám.
FIÚ: - Szellemek vagyunk. Átsuhan rajtunk.
LÁNY: - Mocskos vagyok és zavaros.
FIÚ: - Elég, ha odabent ragyogsz...
LÁNY: - Idekint úgyis a bensődhöz igazodsz.
FIÚ: - Együtt.
LÁNY: - Egyedül.
FIÚ: - Ég alatt és tenger fölött.
LÁNY: - Égő szenvedéllyel.
FIÚ: - Szárnyakon siklunk
LÁNY: - Kézen fogva.
FIÚ: - Boldogan
LÁNY: - És vágyakozva
FIÚ: - Könnyem az eső
LÁNY: - Sírva fakadó felhő
Magas szinten
(Fiú farag egy fadarabot. Indulattal)
LÁNY: - Hali. Mit csinálsz?
FIÚ: - Faragok.
LÁNY: - Aszta! Biztos nagyon jó lehet.
FIÚ: - Nagyon jó. Legalább nem unatkozom.
LÁNY: - Mit faragsz?
FIÚ: - Ágat.
LÁNY: - Úgy értem, mit.
FIÚ: - Úgy értem, ágat.
LÁNY: - Ja.
FIÚ: - De úgy is megkérdezheted: mit akarsz kifaragni.
LÁNY: - És mit akarsz kifaragni?
FIÚ: - Ezt az ágat.
LÁNY: - Nagyon vicces.
FIÚ: - Hülye kérdésre hülye válasz.
LÁNY: - Elég éles a kés?
FIÚ: - Nem mindegy? Az életlen felével vágok ilyen jól.
LÁNY: - Bajod van?
FIÚ: - Hülye kérdésre hülye válasz.
LÁNY: - Jó... csak...
(fiú elvágja az ujját)
FIÚ: - A kurva életbe!
LÁNY: - Ajaj!
FIÚ: - A picsába...
LÁNY: - Vérzik?
FIÚ: - Nem, te agyonművelt, ketchup folyik belőle.
LÁNY: - Mi van, idegbeteg vagy?
(Fiú hallgat)
LÁNY: - Nem én tehetek róla, ha családi problémáid vannak.
(Fiú hallgat)
LÁNY: - Elutasított az Emese?
FIÚ: - Az a hibbant? Nem is nyomultam rá.
LÁNY: - Pedig jól elbeszélgettetek a...
FIÚ: - Ki a francot érdekel az Emese? Mondja a hülyeségeit, meg a kétértelmű mondatait. Közben kacsingat, mint valami idióta
LÁNY: - Akar tőled valamit, jöjj össze vele.
FIÚ: - De én nem akarok, NEM ÉRTED?
LÁNY: - Jól van. Akkor mit akarsz?
FIÚ: - Semmit.
(rövid csend)
FIÚ: - Hol voltál tegnap?
LÁNY: - Mikor?
FIÚ: - Az éjszaka közepén.
LÁNY: - Otthon.
FIÚ: - Biztos?
LÁNY: - Hideg van, nem megyünk?
FIÚ: - Ne tereld el a témát.
LÁNY: - Én nem terelek semmit.
FIÚ: - Nyikorgott a parkettám. Az ágyam közelében.
LÁNY: - Miről beszélsz?
FIÚ: - Mellettem álltál. Mint egy kísértet. Beteg a lelked.
LÁNY: - Hagyd már abba!
FIÚ: - Nem elég neked, hogy mindenestül kiszipolyozol, még otthon is...
LÁNY: - Hagyd már abba... nem vagy te normális...
FIÚ: - Lehet, hogy alvajáró vagy, csak nem tudsz róla.
LÁNY: - Az... az...
FIÚ: - Asztrálvámpír. Kiszívod az életem. Még csak nem is közönséges szolga. Egy úr közülük.
LÁNY: - Megijesztesz. Sötétedik.
FIÚ: - Csendes minden. Csak a kutyák ugatnak valahol távolban. Talán érzik a jelenlétedet.
LÁNY: - Várj. Te most csak poénkodsz, nem?
FIÚ: - Te is mindig poénkodsz. Egyfolytában játszol.
LÁNY: - De az más.
FIÚ: - Ez most fájdalmat okozott?
LÁNY: - Igen.
FIÚ: - Akkor nem más.
LÁNY: - Hogy a fenébe ne lenne más?
FIÚ: - Kiismertelek. Hazugok a kérdéseid, a mondataid, sőt még a gondolataid is. Ez a nő. Semmit sem azért mond, mert úgy gondolja, hanem mert ragaszkodást meg rajongást akar kiváltani. Mert így jobbnak meg szebbnek érzi magát. Mert anélkül, olyan ocsmány, mint a bűn.
LÁNY: - Hoppá. Lebuktam. És most minden nőt utálni fogsz? Meddig? Két napig? Marha nagy egy bölcs vagy te, hallod? De én az ilyeneket csak csődtömegnek hívom. Bocsánat: Hulladéknak. Pontosan a te fajtádat. Kit érdekel a te rajongásod? Azt hiszed, nincs helyetted ezer másik? Itt agyalsz a hülyeségeiden, idegbajoskodsz, aztán azt se tudod, miről beszélsz... Hé! Az anyádról is így gondolkodsz? Mert a nőkről beszéltél, nem? Szerinted az anyád összes érzése, és kérdése is hazug?
FIÚ: - Az más...
LÁNY: - Mit más? Azt mondtad: Nő. Nem? Egyébként én sosem játszottam veled. Szórakoztattuk egymást. Szerintem. De azt nem tudtam, hogy te egy ekkora...
FIÚ: - Jó... ne haragudj
LÁNY: - Ki haragszik? Meg sem érdemled.
FIÚ: - Ne mondd, hogy hulladék vagyok...
LÁNY: - Miért? Mit lehet az ilyenre mondani?
FIÚ: - Ne mondd...
LÁNY: - Rosszul ne legyél itt nekem, te... mindegy
FIÚ: - Mindegy
LÁNY: - Na jól van, maradj meg magadnak.
(lány el)
FIÚ: - Mindegy... mind egy. Csődtömeg és hulladék. Nők. Anya. Kérdés. Érzés. Játék. Szórakozás. Gondolat. Hazug. Harag. Mindegy. Mindegy. Minden mindegy.
Mélyszinten
FIÚ: - Szomorú
LÁNY: - Izgalmas
FIÚ: - Fájdalmas
LÁNY: - Játékos
FIÚ: - Mese és játék
LÁNY: - Férfi és Nő
FIÚ: - Tűzben lobogunk
LÁNY: - Kerülgetik egymást a lángok
FIÚ: - Te és én
LÁNY: - Lángoló parazsak
FIÚ: - Nézz a távolba...
LÁNY: - Közeleg az éj
FIÚ: - Még nem.
LÁNY: - Játszunk!
FIÚ: - Nem lehet. Kialszunk.
LÁNY: - Álmodunk
Magas szinten
LÁNY: - Hahó!
FIÚ: - Üdvözletem.
LÁNY: - Mi van?
FIÚ: - Mi lenne?
LÁNY: - Miért mosolyogsz?
FIÚ: - Valami történt. Nemrég.
LÁNY: - Mi? És miért vagy ilyen?
FIÚ: - Milyen?
LÁNY: - Ilyen...
FIÚ: - Valamit érzel?
LÁNY: - Igen.
FIÚ: - Mit?
LÁNY: - Várj... ez nem lehet...
FIÚ: - De igen. VÉGRE!
LÁNY: - Valami hozzád húz.
FIÚ: - Tudom.
LÁNY: - Az éjjel rólad álmodtam.
FIÚ: - Azt is tudom.
LÁNY: - Honnan?
FIÚ: - Számít az?
LÁNY: - Most... nem
FIÚ: - A karomba foghatlak...
LÁNY: - Fogj a karodba...
FIÚ: - (felnevet) Hoztam neked egy virágot.
LÁNY: - Kedves.
FIÚ: - Nézz a szemembe!
LÁNY: - Nem akarok... mit csinálsz?
FIÚ: - Csak nézz rám és felragyogsz... mindent megkapsz a szemeimtől... szépséget, mélységet, tisztaságot... nézz mélyen rám.
LÁNY: - Vágyom rád... de miért?
FIÚ: - Eddig nem vágytál?
LÁNY: - Eddig nem...
FIÚ: - Dehogynem.
LÁNY: - Nem... és most sem
FIÚ: - De most igen...
LÁNY: - Most se...
FIÚ: - Fényes porcelán a bőröd, érzékeny, mint a füst, minden érintést forrongva kíván, lágyan és durván...
LÁNY: - Mondd, hogy ez nem te vagy, és legyél az enyém.
FIÚ: - Én vagyok. A tiéd leszek.
LÁNY: - Csalsz.
FIÚ: - Miért csalok? Hogy csalok?
LÁNY: - Nem tudom... szeretlek... ezt nem én mondtam
FIÚ: - Szeretsz? Mennyire?
LÁNY: - Izzón, forrón... én a rosszlány, a nagy játékos, mit csinálok? Miért szédülök
FIÚ: - Miért baj, hogy én vagyok? Miért kell másnak lennem? Mit nem tudtam én megadni neked?
LÁNY: - Megállna a világ.
FIÚ: - Sötét folyosón vagy.. egyedül... elveszetten...
LÁNY: - Hipnotizálsz.
FIÚ: - Évek óta.
LÁNY: - Évek óta.
FIÚ: - Szürke arcok vesznek körül...
LÁNY: - Undorodom tőlük
FIÚ: - Csak én vagyok neked...
LÁNY: - Te vagy nekem... És nem baj. Már nem baj
FIÚ: - Ne haragudj, hogy ezt kellett tennem.
LÁNY: - Mit csináltál?
FIÚ: - Már nem tart sokáig. Aztán minden szomorú lesz. És sivár. A világ meg mozog tovább.
LÁNY: - Ennek így kell lennie.
FIÚ: - Most már jobb?
LÁNY: - Tisztul az agyam. És... és jó veled. Most minden jó.
FIÚ: - Menjünk el sétálni. Aztán beülünk egy kávéházba. Pezsgőt iszunk, és órákon át beszélgetünk. Utána...
LÁNY: - Menjünk. Fogd a kezem.
FIÚ: - Fogom.
Mélyszinten
LÁNY: - Hideg.
FIÚ: - Űr.
LÁNY: - Bolygók
FIÚ: - Sötétség.
LÁNY: - Messzi csillagok.
FIÚ: - Csend.
LÁNY: - Érzéketlenül lebegünk.
FIÚ: - Évezredek óta.
LÁNY: - A játéknak vége.
FIÚ: - A mesének is.
LÁNY: - Azt hiszem, félek.
FIÚ: - Mi fog történni?
LÁNY: - Talán...
FIÚ: - Újrakezdődik minden.
LÁNY: - Másképp.
FIÚ: - Jobban.
LÁNY: - Vagy ugyanúgy.
FIÚ: - Szép volt.
LÁNY: - Csodálatos.
FIÚ: - Lassan megállhat a világ
LÁNY: - Nemsokára.
Magas szinten
LÁNY: - Hoppá! Hukk. Azt hiszem, kicsit becsiccsentettem...
FIÚ: - Becsiccsentettél...
LÁNY: - Mi a baj velünk?
FIÚ: - Baj van velünk.
LÁNY: - Mintha körülöttünk forogna a világ.
FIÚ: - A világ.
LÁNY: - Te nem látod?
FIÚ: - Én mindent látok.
LÁNY: - Eddig csak... eddig csak... elvoltunk. Most... egy éve... ugyanitt. Ugyanezen a helyen. Te megváltoztál, és én...
FIÚ: - És te belémzúgtál, de rohadtul. Azt se tudtad mi volt veled (nevet)
LÁNY: - Eddig nem mertem rákérdezni, de most...
FIÚ: - De most részeg vagy, és bátor.
LÁNY: - Igen.
FIÚ: - És nem félsz a választól...
LÁNY: - De félek. Tudod mit? Szeretnék szenvedni. Most olyan hangulatom van.
FIÚ: - Tipikus részeg.
LÁNY: - Mi történt veled akkor?
FIÚ: - Te nem tudod, hogy mit látok most...
LÁNY: - Mit látsz?
FIÚ: - Ami neked fény, az nekem sötétség, ami neked hang, az nekem csend... Lassan elfáradok, elfolyok, elsorvadok, mint a víz...
LÁNY: - Tudom... érted te ezt? Tudom. De mit tudok? Beszélj már, könyörgöm. Mondj ki mindent...
FIÚ: - Most hallgatni kell...
LÁNY: - Mit hallgatunk?
FIÚ: - Szikla elhagyott zugában... magára hagyott, üres és gyönyörű erdőben
LÁNY: - Sápadt vagy.
FIÚ: - Habkönnyű felhők fehér szirmain lebegve... vérvörös lángok játékos csápjai között
LÁNY: - Elfogysz, elsorvadsz
FIÚ: - Mint a víz.... most már mindent értek... mindent értek.
LÁNY: - Nem akarok itt lenni. Menjünk haza!
FIÚ: - Nem tehetem. Kötelességem van.
LÁNY: - Milyen kötelességed?
FIÚ: - A szerződést megkötöttem.
LÁNY: - Hukk. Upsz. Uhh... hú mennyit ittam... mindjárt hányok
FIÚ: - Tedd azt... én itt ledőlök egy kicsit (lefekszik. Már alig tartja magát)
LÁNY: - Miért most...józan akarok lenni... józan akarok lenni... nem értek semmit. Mi történik velünk? Sosem volt ennyire titokzatos ez a világ. Hát megeshet ez velünk? Két ennyire egyszerű emberrel?
FIÚ: - Mintha elfolyna a vérem
LÁNY: - Ne hagyd.
FIÚ: - Mesélj valamit.
LÁNY: - Láttam egy lányt.
FIÚ: - Milyen lányt?
LÁNY: - Sánta volt. Az egyik lába sokkal rövidebb, mint a másik. Torz az arca, és púpos a háta.
FIÚ: - Szegény.
LÁNY: - Egy kis baráti kör tagja volt. Nem szerették, csak elviselték. Volt egy titka.
FIÚ: - Szeretett valakit...
LÁNY: - Azt a srácot, akinek a legnagyobb volt a hangja.
FIÚ: - Mert mellette szépnek érezte magát
LÁNY: - A kezében tartogatott valamit.
FIÚ: - Összegyűrt, kócos virágot
LÁNY: - Nagyot sóhajtott
FIÚ: - És elindult felé.
LÁNY: - Aztán...
FIÚ: - Aztán a lány egyedül maradt. És a világ mozog tovább.
LÁNY: - Igen.(rövid csend) Forog velem a föld.
FIÚ: - Velem is. (rövid csend). Egy évvel ezelőtt. Álmomban. Megjelent egy angyal. Először megijedtem. Fel akartam ébredni, de a testem és a gondolataim bénák voltak... Ellenálltam, mint egy kőszobor, mint egy büszke nemes... aztán megérintett a kezével... porrá váltam... és felszálltam a levegőbe.
LÁNY: - Nincsenek angyalok, te barom. ÉBREDJ FEL!
FIÚ: - Sötét vonalak. Nyaldosó csápok. Itt keringenek körülöttem. Megragadnak. Mélybe húznak.
LÁNY: - Otthon vár a családod. Hallod, te agyament? Öcsike, hugica, anyuka, apuka...
FIÚ: - Ma este várni fognak. Helyettem csak egy rossz hírt kapnak.
LÁNY: - Nekünk szórakoznunk kellene... kocsmákban, meg bulikban, meg mindenféle rendezvényre járni..
FIÚ: - Vannak annál sokkal szebb dolgok is...
LÁNY: - Sötét ez a világ. Szürkék az emberek. Nincs szükségük több halálra. Ma minden úgy szar, ahogy van.. de te nem mehetsz el...
FIÚ: - Értsd meg! Ez sokkal szebb... sokkal szebb... sokkal szebb
LÁNY: - Meg akarom érteni!
FIÚ: - Mese és játék.
LÁNY: - Micsoda?
FIÚ: - Férfi és nő.
LÁNY: - Láttam egy jó filmet a moziban. Megnézzük holnap?
FIÚ: - Megnézzük a végtelen óceánt, együtt hullámzunk a vízzel. Ahogy az angyal mutatta. Azt mondta, az enyém lehetsz. Megígérte. Olyan bájos volt...
LÁNY: - Ez csak... ez csak... Szörnyűség.
FIÚ: - Azt mondta, megmutatja milyen érzés szépnek lenni... egy évvel ezelőtt. Akkor hatalmam volt fölötted.
LÁNY: - Bűnt követtél el.
FIÚ: - Sajnálom. Engedtem neki. Akartam, hogy hatalmat adjon. És most viszi a lelkemet. Azt mondta jó lesz.
LÁNY: - Mesélj róla.
FIÚ: - Te voltál az.
LÁNY: - Én... nem
FIÚ: - Együtt voltunk. Különös helyeken. Különös érzésekkel. Egymásra találtunk. Hidd el, ez nem olyan szörnyű. Beszélgettünk. Beszélgettünk. Meséről és játékról, vízről és földről, levegőről és tűzről... és végül... a jeges űrről. Olyan szép szavaink voltak. Festői, költői szavak.
LÁNY: - És ott jobb volt?
FIÚ: - Lecsendesedik az elmém... és... halál... ez már az...
LÁNY: - Elmész.
FIÚ: - El. Szerettél, vagy csak játszottál?
LÁNY: - Nem tudom.
FIÚ: - Angyal vagy.
LÁNY: - Maradj itt.
FIÚ: - Angyal... (meghal)
LÁNY: - Fagy. Űr. Hideg. Egyedül, és vágyakozva. Gonosz voltam. Angyal voltam. Itt maradtam. Az embernek nincs párja.
Vége.
HÚÚÚÚÚÚ
(LUCA, 2008.07.21 15:33)