Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Férfi és Nő

2008.02.09

Férfi és Nő

 

 

SZEREPLŐK:

FIÚ

LÁNY

*** 

MÉLYSZINTEN

 

(Hangok. Vízcsörgedezés)

FIÚ: - Szikla elhagyott zugában

LÁNY: - Hidegben és sötétben

FIÚ: - Egy folyó

LÁNY: - Csörgedezik

FIÚ: - Hulladék úszik a felszínén

LÁNY: Csak ennyi jutott neked. (nevet)

FIÚ: - Ennyi? Semmi több? Ez fáj.

LÁNY: - Gyönyörű a folyó.

FIÚ: - Valóban. De nem az enyém.

LÁNY: - Kifolyik a kezeid közül. Csak a hulladék ragaszkodik.

FIÚ: - Iszok belőle.

LÁNY: - Kijön. (nevet)

FIÚ: - A kezemből kis tálat formálok. És abban fogom fel a vizet.

LÁNY: - Elfáradsz.

FIÚ: - Keresek egy kis tálat a hulladékok között, amiben felfoghatom.

LÁNY: A víz hamarosan megposhad. Elsorvad.

FIÚ: - Gonosz vagy.

LÁNY: - Nem.

FIÚ: - Te hol vagy?

LÁNY: Én vagyok a vízben. Miattam akarsz meríteni belőle.

FIÚ: - Megoldhatatlan.

LÁNY: - Marad a mese.

FIÚ: - Mesélek a hulladékról.

LÁNY: - Mesélj a habzó hullámokról.

FIÚ: - Konzervek. Tejes doboz. Rohadt alma. Pöttyös labda. Lyukas.

LÁNY: - Menj a mélyére.

FIÚ: - Kavicsok. Közöttük mindenféle holmi. Csavarhúzó. Kalapács.

LÁNY: - Milyen a víz?

FIÚ: - Az...

LÁNY: Csodálatos?

FIÚ: - Nehéz...

LÁNY: - Csodálatos?

FIÚ: - Csodálatos. Vonalak. Hullámzó kékes ezüst vonalak. Pontok. Üres pontok. Csend...

LÁNY: -Semmi.

FIÚ: - Várj! Megszületek. (el)

LÁNY: Majd találkozunk.

 

MAGAS SZINTEN

 

(Megszületik a fiú)

 

LÁNY: - Szia.

FIÚ: - Szia.

LÁNY: - Na?!

FIÚ: - Mi kéne?

LÁNY: - Tudod mi a vicc?

FIÚ: - Mondd!

LÁNY: - Két hete még istennő voltam.

FIÚ: - Azt azért megmondod, hogy ki vagy, ugye? Mert nem nagyon ismerlek. Mondhatnám egyáltalán nem.

LÁNY: - A hajam elegánsan felfűzve a fejem tetején, s róla összefont tincsek lógtak le, gondosan a fülem mögé tűrve... az ajkam vérnarancs volt.

FIÚ: - Ki a franc vagy te, és mit keresel itt, ezen a helyen?

LÁNY: - Jaj, csak megláttalak és megismertelek. De hadd mondjam már végig. Elegáns voltam, mint egy grófnő...

FIÚ: - Hmm.

LÁNY: - Mi van?

FIÚ: - Szeretem a grófnőket. A grófnő csak játszik, és...

LÁNY: - Irigykedtek rám. Keresték, hogy hol a hiba. De nem volt hiba.

FIÚ: - Te miért nem vagy zavarban?

LÁNY: - Kéne?

FIÚ: - Nem szeretem azt, aki túl bátor.

LÁNY: - Majd elmúlik. Egy osztályba jártunk két évig, ne mondd már, hogy nem emlékszel! Csak aztán elmentem.

FIÚ: - Ó!

LÁNY: - Nem úgy. Mármint...(nevet) kirúgtak.

FIÚ: - Te voltál a rosszlány. Most már emlékszem.

LÁNY: - Sokat beszélgettünk. Te bírtál engem. Mindenki hülyének nézett, meg utált, de te bírtál. Most már sokan bírnak. Főleg fiúk. Mások meg nem. Főleg csajok. De azok csak irigykednek.

FIÚ: - Harmonizált a humorunk.

LÁNY: - Ne legyél már ilyen választékos.

FIÚ: - Próbálok műveltnek tűnni.

LÁNY: - Nem vagy az.

FIÚ: - Kösz. Honnan tudod, milyen vagyok? Mi?  Művelt... Nagyon érdekes; most is olvasok, és nem Harry Pottert, hanem irodalmat, mert...

LÁNY: - Jól van, hagyd már abba, csak úgy mondtam, mit tudom én, hogy művelt vagy-e vagy sem, nem is érdekel, nem tök mindegy?

FIÚ: - Ja, te csak úgy mondasz dolgokat. Akkor bocs.

LÁNY: - Hogy vagy?

FIÚ: - Szomorúan.

LÁNY: - Miért?

FIÚ: - Láttam egy fogyatékos srácot. Olyan kis pufók, ügyetlen, homályos tekintetű.

LÁNY: - Szegény. Mit olvasol?

FIÚ: - Hadd mondjam végig.

LÁNY: - Ja, azt hittem befejezted.

FIÚ: - De nem fejeztem be. Jézusom.

LÁNY: - (nevet) Jól van, akkor mondd. Láttál egy hibbantat. És?

FIÚ: - A buszon utazott. Egy nyakláncon lógott a kulcsa, nyitva volt a szája, és csöpögött a nyála. Sajnáltam. Az apja szokta elkísérni. Tudod milyen az apja?

LÁNY: - Gondolom kegyetlen, brutális, erőszakos, dohányzó, alkoholista...

FIÚ: - Életemben nem láttam még olyan szelíd és mosolygó embert. Szelíd... talán gyenge. És bánatos.

LÁNY: - Biztos rossz lehet neki, hogy ilyen fia van.

FIÚ: - Ha nem néznének rá olyan rosszalló szemekkel, nem zavarná egyáltalán.

LÁNY: - Aha.

FIÚ: - Most, amikor láttam, nem az apjával volt, hanem egyedül. Gondolom, hogy megtanuljon egy kicsit önállóbb lenni. Szóval, ahogy te nevezed, a hibbant, valamit szorongatott a kezében.

LÁNY: - Pénzt?

FIÚ: - Nem.

LÁNY: - Valami játékot?

FIÚ: - Egy apró, kócos, összegyűrt virágot. Amilyet bármelyik domboldalon talál az ember. Úgy vigyázott rá, mint egy kincsre.

LÁNY: - Mert kincs volt.

FIÚ: - A busz végében meg állt néhány taplógyerek. Röhögtek, vihogtak, rugdosták egymást. Volt köztük egy lány is.

LÁNY: - Neki készült a virág.

FIÚ: - Mély lélegzetet vett...

LÁNY: - És elindult felé.

FIÚ: - Ólom léptek.

LÁNY: - Nehéz szív.

FIÚ: - Odanyújtotta neki. De a lány megijedt tőle. Buta volt. A fiúk belerúgtak a hibbantba néhányat. A virágot pedig, a nemrég még a mezőn hajladozó vidám virágot széttaposták az olajos gumin.

LÁNY: - Szegény.

FIÚ: - Az embernek nincs párja.

LÁNY: - Miért ne lenne?

FIÚ: - Nem lenne összefüggő lánc. Nem mozogna a világ.

LÁNY: - Dehogynem.

FIÚ: - Két társat teremtett nekünk az isten. Ez egyik, aki után mi vágyakozunk, a másik meg utánunk vágyakozik.

LÁNY: - Ez hülyeség. Ahogy te is egy nagy hülye vagy.

FIÚ: - IGEN? Akkor kapd be!

LÁNY: - Na mentem. Egyébként, aki ennyire könnyen fölhúzható, annak többnyire nincs igaza.

FIÚ: - Vedd úgy, hogy köszöntem.

LÁNY: - Eszem azt a jól nevelt formádat. Szia. Remélem, még találkozunk.

 

MÉLYSZINTEN

 

FIÚ: - Mesél az erdő

LÁNY: - Lefesti magát

FIÚ: - Ó, mily imbolygón szálldogálnak a bogarak.

LÁNY: - A fűszálak között izgatottan keresnek utat az első napsugarak.

FIÚ: - Szikrázó harmatcsepp.

LÁNY: - Csöppen és elfolyik.

FIÚ: - Énekel egy tündér.

LÁNY: - Keress meg!

FIÚ: - Örökké kereslek.

LÁNY: - Örökké kereslek.

FIÚ: - Gúnyolódsz? Ez bánt.

LÁNY: - Nem gúnyollak.

FIÚ: - Akkor játszadozol.

LÁNY: - Az erdő is játszik.

FIÚ: - Szeretem az erdőt.

LÁNY: - Akkor engem is szeretsz.

FIÚ: - De te csak...

LÁNY: - Én csak?

 

Magas szinten

 

FIÚ: - Na vajon ki csörtet errefelé? Csak nem egy ismerős?

LÁNY: - Helló! Mizu? Huh, fárasztó ide felmászni.

FIÚ: - Szia. Késtél.

LÁNY: - Fél órát.

FIÚ: - A múltkor is.

LÁNY: - A randinkon?

FIÚ: - Az nem volt randi.

LÁNY: - Dehogynem.

FIÚ: - Nem jöttünk össze.

LÁNY: - Ja.

FIÚ: - Ennyi?

LÁNY: - Hogy nézek ki?

FIÚ: - Jól. Téged mindig csak ez érdekel?

LÁNY: - Ilyenek vagyunk. Mi lányok.

FIÚ: - Én ismerek másmilyen lányokat is.

LÁNY: - Nem érdekel.

FIÚ: - Amikor először találkoztunk itt, akkor is ezzel kezdted. Emlékszel? Már egy éve.

LÁNY: - Azóta sok minden történt.

FIÚ: - Nem ülsz ide mellém? Egyedül vagyunk.

LÁNY: - Nézd, de szép a táj.

FIÚ: - Aha, és... hoztam pokrócot is...

LÁNY: - Egy fecske röppen az égen.

FIÚ: - Jó kis pokróc ez.

LÁNY: - Ott meg a fák hajladoznak.

FIÚ: - Bírja a strapát. Ha ez lenne a gond.

(Lány nevetni kezd, majd a fiú is együtt nevet vele)

LÁNY: - Hát.

FIÚ: - Igen?

LÁNY: - (megpaskolja a pokrócot, de nem ül rá) Tényleg jó kis pokróc ez

FIÚ: - Igen.

LÁNY: - Tudod... mondani akarok neked valamit.

FIÚ: - Na és mit?

LÁNY: - Á, nem fontos.

FIÚ: - De fontos... mondd már!

LÁNY: - Hát csak annyi...inkább mégsem...

FIÚ: - Nyugodtan, lehet, hogy egyre gondolunk.

LÁNY: - Szerinted jól áll ez a ruha?

FIÚ: - Igen, igen, de mondd már.

LÁNY: - Mit? Ja... csak annyit akartam mondani, hogy... szerintem Einstein tök okos volt.

FIÚ: - Ennyi?

LÁNY: - Igen ennyi. Vagy másra számítottál?

FIÚ: - Többre. Mert szerintem Newton is tök okos volt.

(nevetnek)

FIÚ: - Gyönyörű vagy, és úgy ragyogsz, mintha dicsfény övezne.

LÁNY: - Igen? Kösz.

FIÚ: - Baj, hogy ilyeneket mondok?

LÁNY: - Nem... csak...

FIÚ: - Az este rólad álmodtam.

LÁNY: - Igen? És mit csináltam?

FIÚ: - Semmit. Csak a közelemben voltál. Fekete volt minden, csak a te körvonalaid égtek vörösen. Nehéz elmondani... semmit nem csináltál, csak valamivel hatottál rám... Erősen. Mozdulatlan volt minden, nagyon sokáig...

LÁNY: - Én is álmodtam rólad.

FIÚ: - Igen? És mit?

LÁNY: - Valamilyen utcán voltam. És talicskát toltam magam előtt. A talicskában kőtörmelék volt. Néha, amikor nagyon elfáradtam, megálltam, és kiöntöttem a törmeléket. De ahogy újra tolni kezdtem, lassanként újra megtelt a talicska.

FIÚ: - És ebben hol vagyok én?

LÁNY: - Ja! Sehol.

FIÚ: - Mi?

LÁNY: - De, benne voltál, csak vicceltem. Mondom tovább.

FIÚ: - Ja. Te én leütlek téged.

LÁNY: - Te voltál a kutya, aki a kerítés mögül ugatott, amikor megálltam, és kiborítottam a törmeléket. A te arcod volt egy kutya testén, érted?!

FIÚ: - Nagyon romantikus.

LÁNY: - Ugye?

(égzengés)

FIÚ: - Sötétek a felhők. Mindjárt esni fog. Ne menjünk?

LÁNY: - De. Kéne.

FIÚ: - Legalább hoztam pokrócot.

(Lány nevet)

 

MÉLYSZINTEN

 

LÁNY: - Összekuporodok. Átfagyott a testem.

FIÚ: - Felhők között repülünk.

LÁNY: - Szabadon.

FIÚ: - Mint a madár.

LÁNY: - (megijed) Egy villám.

FIÚ: - Szellemek vagyunk. Átsuhan rajtunk.

LÁNY: - Mocskos vagyok és zavaros.

FIÚ: - Elég, ha odabent ragyogsz...

LÁNY: - Idekint úgyis a bensődhöz igazodsz.

FIÚ: - Együtt.

LÁNY: - Egyedül.

FIÚ: - Ég alatt és tenger fölött.

LÁNY: - Égő szenvedéllyel.

FIÚ: - Szárnyakon siklunk

LÁNY: - Kézen fogva.

FIÚ: - Boldogan

LÁNY: - És vágyakozva

FIÚ: - Könnyem az eső

LÁNY: - Sírva fakadó felhő

 

Magas szinten

 

(Fiú farag egy fadarabot. Indulattal)

LÁNY: - Hali. Mit csinálsz?

FIÚ: - Faragok.

LÁNY: - Aszta! Biztos nagyon jó lehet.

FIÚ: - Nagyon jó. Legalább nem unatkozom.

LÁNY: - Mit faragsz?

FIÚ: - Ágat.

LÁNY: - Úgy értem, mit.

FIÚ: - Úgy értem, ágat.

LÁNY: - Ja.

FIÚ: - De úgy is megkérdezheted: mit akarsz kifaragni.

LÁNY: - És mit akarsz kifaragni?

FIÚ: - Ezt az ágat.

LÁNY: - Nagyon vicces.

FIÚ: - Hülye kérdésre hülye válasz.

LÁNY: - Elég éles a kés?

FIÚ: - Nem mindegy? Az életlen felével vágok ilyen jól.

LÁNY: - Bajod van?

FIÚ: - Hülye kérdésre hülye válasz.

LÁNY: - Jó... csak...

(fiú elvágja az ujját)

FIÚ: - A kurva életbe!

LÁNY: - Ajaj!

FIÚ: - A picsába...

LÁNY: - Vérzik?

FIÚ: - Nem, te agyonművelt, ketchup folyik belőle.

LÁNY: - Mi van, idegbeteg vagy?

(Fiú hallgat)

LÁNY: - Nem én tehetek róla, ha családi problémáid vannak.

(Fiú hallgat)

LÁNY: - Elutasított az Emese?

FIÚ: - Az a hibbant? Nem is nyomultam rá.

LÁNY: - Pedig jól elbeszélgettetek a...

FIÚ: - Ki a francot érdekel az Emese? Mondja a hülyeségeit, meg a kétértelmű mondatait. Közben kacsingat, mint valami idióta

LÁNY: - Akar tőled valamit, jöjj össze vele.

FIÚ: - De én nem akarok, NEM ÉRTED?

LÁNY: - Jól van. Akkor mit akarsz?

FIÚ: - Semmit.

(rövid csend)

FIÚ: - Hol voltál tegnap?

LÁNY: - Mikor?

FIÚ: - Az éjszaka közepén.

LÁNY: - Otthon.

FIÚ: - Biztos?

LÁNY: - Hideg van, nem megyünk?

FIÚ: - Ne tereld el a témát.

LÁNY: - Én nem terelek semmit.

FIÚ: - Nyikorgott a parkettám. Az ágyam közelében.

LÁNY: - Miről beszélsz?

FIÚ: - Mellettem álltál. Mint egy kísértet. Beteg a lelked.

LÁNY: - Hagyd már abba!

FIÚ: - Nem elég neked, hogy mindenestül kiszipolyozol, még otthon is...

LÁNY: - Hagyd már abba... nem vagy te normális...

FIÚ: - Lehet, hogy alvajáró vagy, csak nem tudsz róla.

LÁNY: - Az... az...

FIÚ: - Asztrálvámpír. Kiszívod az életem. Még csak nem is közönséges szolga. Egy úr közülük.

LÁNY: - Megijesztesz. Sötétedik.

FIÚ: - Csendes minden. Csak a kutyák ugatnak valahol távolban. Talán érzik a jelenlétedet.

LÁNY: - Várj. Te most csak poénkodsz, nem?

FIÚ: - Te is mindig poénkodsz. Egyfolytában játszol.

LÁNY: - De az más.

FIÚ: - Ez most fájdalmat okozott?

LÁNY: - Igen.

FIÚ: - Akkor nem más.

LÁNY: - Hogy a fenébe ne lenne más?

FIÚ: - Kiismertelek. Hazugok a kérdéseid, a mondataid, sőt még a gondolataid is. Ez a nő. Semmit sem azért mond, mert úgy gondolja, hanem mert ragaszkodást meg rajongást akar kiváltani. Mert így jobbnak meg szebbnek érzi magát. Mert anélkül, olyan ocsmány, mint a bűn.

LÁNY: - Hoppá. Lebuktam. És most minden nőt utálni fogsz? Meddig? Két napig? Marha nagy egy bölcs vagy te, hallod? De én az ilyeneket csak csődtömegnek hívom. Bocsánat: Hulladéknak. Pontosan a te fajtádat. Kit érdekel a te rajongásod? Azt hiszed, nincs helyetted ezer másik? Itt agyalsz a hülyeségeiden, idegbajoskodsz, aztán azt se tudod, miről beszélsz... Hé! Az anyádról is így gondolkodsz? Mert a nőkről beszéltél, nem? Szerinted az anyád összes érzése, és kérdése is hazug?

FIÚ: - Az más...

LÁNY: - Mit más? Azt mondtad: Nő. Nem? Egyébként én sosem játszottam veled. Szórakoztattuk egymást. Szerintem. De azt nem tudtam, hogy te egy ekkora...

FIÚ: - Jó... ne haragudj

LÁNY: - Ki haragszik? Meg sem érdemled.

FIÚ: - Ne mondd, hogy hulladék vagyok...

LÁNY: - Miért? Mit lehet az ilyenre mondani?

FIÚ: - Ne mondd...

LÁNY: - Rosszul ne legyél itt nekem, te... mindegy

FIÚ: - Mindegy

LÁNY: - Na jól van, maradj meg magadnak.

(lány el)

FIÚ: - Mindegy... mind egy. Csődtömeg és hulladék. Nők. Anya. Kérdés. Érzés. Játék. Szórakozás. Gondolat. Hazug. Harag. Mindegy. Mindegy. Minden mindegy.

 

Mélyszinten

 

FIÚ: - Szomorú

LÁNY: - Izgalmas

FIÚ: - Fájdalmas

LÁNY: - Játékos

FIÚ: - Mese és játék

LÁNY: - Férfi és Nő

FIÚ: - Tűzben lobogunk

LÁNY: - Kerülgetik egymást a lángok

FIÚ: - Te és én

LÁNY: - Lángoló parazsak

FIÚ: - Nézz a távolba...

LÁNY: - Közeleg az éj

FIÚ: - Még nem.

LÁNY: - Játszunk!

FIÚ: - Nem lehet. Kialszunk.

LÁNY: - Álmodunk

 

Magas szinten

 

LÁNY: - Hahó!

FIÚ: - Üdvözletem.

LÁNY: - Mi van?

FIÚ: - Mi lenne?

LÁNY: - Miért mosolyogsz?

FIÚ: - Valami történt. Nemrég.

LÁNY: - Mi? És miért vagy ilyen?

FIÚ: - Milyen?

LÁNY: - Ilyen...

FIÚ: - Valamit érzel?

LÁNY: - Igen.

FIÚ: - Mit?

LÁNY: - Várj... ez nem lehet...

FIÚ: - De igen. VÉGRE!

LÁNY: - Valami hozzád húz.

FIÚ: - Tudom.

LÁNY: - Az éjjel rólad álmodtam.

FIÚ: - Azt is tudom.

LÁNY: - Honnan?

FIÚ: - Számít az?

LÁNY: - Most... nem

FIÚ: - A karomba foghatlak...

LÁNY: - Fogj a karodba...

FIÚ: - (felnevet) Hoztam neked egy virágot.

LÁNY: - Kedves.

FIÚ: - Nézz a szemembe!

LÁNY: - Nem akarok... mit csinálsz?

FIÚ: - Csak nézz rám és felragyogsz... mindent megkapsz a szemeimtől... szépséget, mélységet, tisztaságot... nézz mélyen rám.

LÁNY: - Vágyom rád... de miért?

FIÚ: - Eddig nem vágytál?

LÁNY: - Eddig nem...

FIÚ: - Dehogynem.

LÁNY: - Nem... és most sem

FIÚ: - De most igen...

LÁNY: - Most se...

FIÚ: - Fényes porcelán a bőröd, érzékeny, mint a füst, minden érintést forrongva kíván, lágyan és durván...

LÁNY: - Mondd, hogy ez nem te vagy, és legyél az enyém.

FIÚ: - Én vagyok. A tiéd leszek.

LÁNY: - Csalsz.

FIÚ: - Miért csalok? Hogy csalok?

LÁNY: - Nem tudom... szeretlek... ezt nem én mondtam

FIÚ: - Szeretsz? Mennyire?

LÁNY: - Izzón, forrón... én a rosszlány, a nagy játékos, mit csinálok? Miért szédülök

FIÚ: - Miért baj, hogy én vagyok? Miért kell másnak lennem? Mit nem tudtam én megadni neked?

LÁNY: - Megállna a világ.

FIÚ: - Sötét folyosón vagy.. egyedül... elveszetten...

LÁNY: - Hipnotizálsz.

FIÚ: - Évek óta.

LÁNY: - Évek óta.

FIÚ: - Szürke arcok vesznek körül...

LÁNY: - Undorodom tőlük

FIÚ: - Csak én vagyok neked...

LÁNY: - Te vagy nekem... És nem baj. Már nem baj

FIÚ: - Ne haragudj, hogy ezt kellett tennem.

LÁNY: - Mit csináltál?

FIÚ: - Már nem tart sokáig. Aztán minden szomorú lesz. És sivár. A világ meg mozog tovább.

LÁNY: - Ennek így kell lennie.

FIÚ: - Most már jobb?

LÁNY: - Tisztul az agyam. És... és jó veled. Most minden jó.

FIÚ: - Menjünk el sétálni. Aztán beülünk egy kávéházba. Pezsgőt iszunk, és órákon át beszélgetünk. Utána...

LÁNY: - Menjünk. Fogd a kezem.

FIÚ: - Fogom.

 

Mélyszinten

 

LÁNY: - Hideg.

FIÚ: - Űr.

LÁNY: - Bolygók

FIÚ: - Sötétség.

LÁNY: - Messzi csillagok.

FIÚ: - Csend.

LÁNY: - Érzéketlenül lebegünk.

FIÚ: - Évezredek óta.

LÁNY: - A játéknak vége.

FIÚ: - A mesének is.

LÁNY: - Azt hiszem, félek.

FIÚ: - Mi fog történni?

LÁNY: - Talán...

FIÚ: - Újrakezdődik minden.

LÁNY: - Másképp.

FIÚ: - Jobban.

LÁNY: - Vagy ugyanúgy.

FIÚ: - Szép volt.

LÁNY: - Csodálatos.

FIÚ: - Lassan megállhat a világ

LÁNY: - Nemsokára.

 

Magas szinten

 

LÁNY: - Hoppá! Hukk. Azt hiszem, kicsit becsiccsentettem...

FIÚ: - Becsiccsentettél...

LÁNY: - Mi a baj velünk?

FIÚ: - Baj van velünk.

LÁNY: - Mintha körülöttünk forogna a világ.

FIÚ: - A világ.

LÁNY: - Te nem látod?

FIÚ: - Én mindent látok.

LÁNY: - Eddig csak... eddig csak... elvoltunk. Most... egy éve... ugyanitt. Ugyanezen a helyen. Te megváltoztál, és én...

FIÚ: - És te belémzúgtál, de rohadtul. Azt se tudtad mi volt veled (nevet)

LÁNY: - Eddig nem mertem rákérdezni, de most...

FIÚ: - De most részeg vagy, és bátor.

LÁNY: - Igen.

FIÚ: - És nem félsz a választól...

LÁNY: - De félek. Tudod mit? Szeretnék szenvedni. Most olyan hangulatom van.

FIÚ: - Tipikus részeg.

LÁNY: - Mi történt veled akkor?

FIÚ: - Te nem tudod, hogy mit látok most...

LÁNY: - Mit látsz?

FIÚ: - Ami neked fény, az nekem sötétség, ami neked hang, az nekem csend... Lassan elfáradok, elfolyok, elsorvadok, mint a víz...

LÁNY: - Tudom... érted te ezt? Tudom. De mit tudok? Beszélj már, könyörgöm. Mondj ki mindent...

FIÚ: - Most hallgatni kell...

LÁNY: - Mit hallgatunk?

FIÚ: - Szikla elhagyott zugában... magára hagyott, üres és gyönyörű erdőben

LÁNY: - Sápadt vagy.

FIÚ: - Habkönnyű felhők fehér szirmain lebegve... vérvörös lángok játékos csápjai között

LÁNY: - Elfogysz, elsorvadsz

FIÚ: - Mint a víz.... most már mindent értek... mindent értek.

LÁNY: - Nem akarok itt lenni. Menjünk haza!

FIÚ: - Nem tehetem. Kötelességem van.

LÁNY: - Milyen kötelességed?

FIÚ: - A szerződést megkötöttem.

LÁNY: - Hukk. Upsz. Uhh... hú mennyit ittam... mindjárt hányok

FIÚ: - Tedd azt... én itt ledőlök egy kicsit (lefekszik. Már alig tartja magát)

LÁNY: - Miért most...józan akarok lenni... józan akarok lenni... nem értek semmit. Mi történik velünk? Sosem volt ennyire titokzatos ez a világ. Hát megeshet ez velünk? Két ennyire egyszerű emberrel?

FIÚ: - Mintha elfolyna a vérem

LÁNY: - Ne hagyd.

FIÚ: - Mesélj valamit.

LÁNY: - Láttam egy lányt.

FIÚ: - Milyen lányt?

LÁNY: - Sánta volt. Az egyik lába sokkal rövidebb, mint a másik. Torz az arca, és púpos a háta.

FIÚ: - Szegény.

LÁNY: - Egy kis baráti kör tagja volt. Nem szerették, csak elviselték. Volt egy titka.

FIÚ: - Szeretett valakit...

LÁNY: - Azt a srácot, akinek a legnagyobb volt a hangja.

FIÚ: - Mert mellette szépnek érezte magát

LÁNY: - A kezében tartogatott valamit.

FIÚ: - Összegyűrt, kócos virágot

LÁNY: - Nagyot sóhajtott

FIÚ: - És elindult felé.

LÁNY: - Aztán...

FIÚ: - Aztán a lány egyedül maradt. És a világ mozog tovább.

LÁNY: - Igen.(rövid csend) Forog velem a föld.

FIÚ: - Velem is. (rövid csend). Egy évvel ezelőtt. Álmomban. Megjelent egy angyal. Először megijedtem. Fel akartam ébredni, de a testem és a gondolataim bénák voltak... Ellenálltam, mint egy kőszobor, mint egy büszke nemes... aztán megérintett a kezével... porrá váltam... és felszálltam a levegőbe.

LÁNY: - Nincsenek angyalok, te barom. ÉBREDJ FEL!

FIÚ: - Sötét vonalak. Nyaldosó csápok. Itt keringenek körülöttem. Megragadnak. Mélybe húznak.

LÁNY: - Otthon vár a családod. Hallod, te agyament? Öcsike, hugica, anyuka, apuka...

FIÚ: - Ma este várni fognak. Helyettem csak egy rossz hírt kapnak.

LÁNY: - Nekünk szórakoznunk kellene... kocsmákban, meg bulikban, meg mindenféle rendezvényre járni..

FIÚ: - Vannak annál sokkal szebb dolgok is...

LÁNY: - Sötét ez a világ. Szürkék az emberek. Nincs szükségük több halálra. Ma minden úgy szar, ahogy van.. de te nem mehetsz el...

FIÚ: - Értsd meg! Ez sokkal szebb... sokkal szebb... sokkal szebb

LÁNY: - Meg akarom érteni!

FIÚ: - Mese és játék.

LÁNY: - Micsoda?

FIÚ: - Férfi és nő.

LÁNY: - Láttam egy jó filmet a moziban. Megnézzük holnap?

FIÚ: - Megnézzük a végtelen óceánt, együtt hullámzunk a vízzel. Ahogy az angyal mutatta. Azt mondta, az enyém lehetsz. Megígérte. Olyan bájos volt...

LÁNY: - Ez csak... ez csak... Szörnyűség.

FIÚ: - Azt mondta, megmutatja milyen érzés szépnek lenni... egy évvel ezelőtt. Akkor hatalmam volt fölötted.

LÁNY: - Bűnt követtél el.

FIÚ: - Sajnálom. Engedtem neki. Akartam, hogy hatalmat adjon. És most viszi a lelkemet. Azt mondta jó lesz.

LÁNY: - Mesélj róla.

FIÚ: - Te voltál az.

LÁNY: - Én... nem

FIÚ: - Együtt voltunk. Különös helyeken. Különös érzésekkel. Egymásra találtunk. Hidd el, ez nem olyan szörnyű. Beszélgettünk. Beszélgettünk. Meséről és játékról, vízről és földről, levegőről és tűzről... és végül... a jeges űrről. Olyan szép szavaink voltak. Festői, költői szavak.

LÁNY: - És ott jobb volt?

FIÚ: - Lecsendesedik az elmém... és... halál... ez már az...

LÁNY: - Elmész.

FIÚ: - El. Szerettél, vagy csak játszottál?

LÁNY: - Nem tudom.

FIÚ: - Angyal vagy.

LÁNY: - Maradj itt.

FIÚ: - Angyal... (meghal)

LÁNY: - Fagy. Űr. Hideg. Egyedül, és vágyakozva. Gonosz voltam. Angyal voltam. Itt maradtam. Az embernek nincs párja.

Vége.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

HÚÚÚÚÚÚ

(LUCA, 2008.07.21 15:33)

Ezen nem unatkoztam.Kissé más mondatokkal, de velem megtörtént dezsavü.A végén csak azt tudtam mondani, amit a másik hozzádszóló.Hu:-)A te irásaidon nem unatkozom,imé a tehetség!

hajajj

(aleventeaz, 2008.05.06 01:37)

huh. na ez jó volt.