Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

Bemutatkozás

KépEz az oldal hadd szóljon most csak az írásról. Megvan sajna bennem is ez a tulajdonság: jó sokat… mindenből. Mint a magyarok, akik manapság vásárolnak. Egyszer utaztam a liftben, egy savanyú képű nő társaságában. Mindkét kezében két hatalmas szatyor, csurig megtömve. Ez még nem is furcsa, hanem amit motyogott magában, amikor kiszállt:

 
 
-         Pedig megfogadtam, hogy csak néhány dolgot veszek.
 
És ideges volt. Hasonlított az öregemberre, aki meg egy hipermarketben telipakolta a kocsiját akciós szénsavmentes ásványvízzel. Valami nagyon minimális ára volt neki. Aztán mire a kasszához ért, már csak egy csomaggal volt benne. Valószínűleg rájött, hogy nem bírna hazavinni ennyit.
 
Aztán persze rögtön kerestem egy hasonló esetet magamról. Azonnal jött is vagy egy tucat. Általában mind valami elhatározással kezdődött, aztán a semmivel végződött.
 
Majd elmegyek úszni, majd félreteszem a pénzt, majd tartok gyümölcsnapot, majd nem vásárolok semmi fölöslegeset.Kép
 
 Lassan már abban is kételkedem, hogy egy pohár víz megivására el tudom határozni magam.

Mégis; aki megkérdi magától: „mit kellene tennem?” az már rögtön utána kap valamiféle választ is. Legalább egy lépést előre, ami a legjobbnak tűnik. Tulajdonképpen… minek is annál több? 

Na most vissza az írásra. Az ötletről. Mész az utcán, nézel egy filmet, érzel egy illatot, látsz egy képet. Megjegyzed. És agyalsz rajta. De jó lenne megvenni azt a DVD lejátszót, és nézni a TV-n a jobbnál jobb filmeket. Miközben erről álmodozol, eszedbe jut Magdi néni, aki múltkor feljelentett téged, mert hangosan buliztál. Mérges vagy rá. Nagyon.
 
Kép De jó lenne hangosan hallgatni a TV-t. Egy horrorfilmet. Aztán kopogtatna Magdi néni. Beengednéd. Lekötöznéd a székhez, és végignézetnél vele brutálisabbnál brutálisabb filmeket. Aztán az egyik film szörnyei kimásznának a TV-ből és széttépnék…
 
Hopp… ott egy ismerős. Odamész, köszönsz neki. És már el is felejtetted, hogy min gondolkodtál az előbb. Nos… Én nem felejtem el. Mert valami titkos, rejtett zugból megszólal egy figyelmeztető hang… ezt meg lehetne írni. És utána sosem felejtem el. Ennyit az ötlet születéséről. Ennek a változatait kell elképzelni több millió formában.
 
Született már álomból is sztori. Csak azok ritkán. Nem annyira tudatosak.
 
Aztán… hogy olvasható legyen. Ha eddig eljutottál, akkor elvileg már ez a bemutatkozó is az. Ha nem, akkor meg sosem tudod meg, hogy itt valahol „lent” olvashatónak neveztem magamat. De hát… mondták… írták… elismerték… és pénzt is fizettek érte (hogy kik, mennyit, hogyan, az meg már hadd maradjon olyan semmitmondóan homályos). Ez nem a szerénység hiánya, csak nem tartom jó reklámnak, ha azt mondom, hogy tök béna vagyok, csak olvass és meglátod!
 
Kép Amitől meg merem néha jónak is érezni… a kritika. Őszintén és kíméletlenül. Meg az íráshoz fűződő óriási szenvedély. Mélységesen hinni abban, hogy erre születtem. Ez a kettő az összes többit hozza magával. Nem olyan furcsa ez. Aki kitartóan boxol, és van rá némi adottsága, abból boxoló lesz (azért ez a példa, mert egyszer láttam a millió dolláros bébit, és példálózásra kitűnő).
 
Tehát kitartóan írok. És már nem lesz olyan, hogy egyszer csak megunom.
 
Na… az írásról ennyit.  A többit olvasd a menüpontokban.
 

Lángolás a buszon

2012.02.15

Már-már pofátlanul átlagos napnak indult. A metrón színtelenül maga elé bámuló ember-sokaság, tikkasztó nyári hőség, zaj és szmog. Felszálltam a buszra és hosszú perceken át bámultam ki az ablakon. Nem láttam semmit, csak valami furcsa, jövőtlen képzelet-világot. Nem vártam már semmit az élettől, amely hosszú ideje telt monoton egyhangúságban.

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Abszurd, groteszk | Hozzászólások: 0

Érzelmek, gondolatok

2012.01.19

Ismét egy régi ujjgyakorlat. Ezek a mondatfüzérek úgy születtek, hogy szépirodalmi művekből találomra kiválasztottam olyan szavakat, amelyeket szépnek, vagy különlegesnek találtam, majd 5-6 ilyen szó használatával írtam meg a mondatokat.

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Egyéb írások | Hozzászólások: 4

Zavaros Idők

2012.01.19

Ez is egy régebbi írás, akkor amolyan stílusgyakorlatnak szántam, amiből aztán több is született. Most újraolvasva is volt benne egy-két rész, amit érdekesnek találtam, ezért kirakom közszemlére.

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Egyéb írások | Hozzászólások: 0

Értelmes

2012.01.19

Ezt a jelenetet nagyon régen írtam, de az ismerőseim néha a mai napig felidézik a párbeszédeit, ezért most közzéteszem az első epizódot. Jó szórakozást hozzá!

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Abszurd, groteszk | Hozzászólások: 1

az 5-ös lista egyike

2012.01.18

Ez az írás rólam fog szólni; egészen pontosan a jelenlegi életemről. Ez az ötös lista, amiről a címben szó van, halálos betegek – akiknek pár hónapjuk, hetük van hátra - leggyakoribb válasza, amikor megkérdezik tőlük, mit bántak meg az életükben.

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: A műhely titkai | Hozzászólások: 0

Béla bocsánatkérése

2009.01.18

Béla bocsánatkérése
 
Édes egyetlen Terézem, te Terézek legszebb Teréze te!
 
Emmá itt a sokadik levelem tehozzád, amit neked írok, de ha sokszor kell, akkor sokszor kérek tőled epekedően bocsánatot.
 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Nyitóoldal | Hozzászólások: 0

Felvágósak

2009.01.18

Ezen a videón egy általam írt jelenet látható, saját magam és Király Róbert, színész előadásban, a jobb oldali "öreg" vagyok én. Próbálok még felvételt keresni, de vinyómmal együtt elszálltak szerintem (meg jó néhány írásom is).  Jó szórakozást:-)

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Felvételek, videók | Hozzászólások: 1

A bólogató robot

2008.08.25

A bólogató robot
 
A bólogató robot egy speciális célokra kifejlesztett szerkezet, egyenesen japánból. Feladata az, hogy a munkájuktól, karrierjüktől, túlhajszolt életüktől elmagányosodott és a társadalomtól elhidegült embereknek némi vigasztalást, együttérzést, feloldódást nyújtsanak.
 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Abszurd, groteszk | Hozzászólások: 0

Az árva lárva

2008.08.25

Az árva lárva
 

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét osztrákon is túl, ahol a kúrt Russel túrt, éldegélt egy árva lárva. Ez a lárva nagyon magányos volt, és gyakran álmodozott arról, hogy milyen jó lenne, ha lennének szülei.

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Abszurd, groteszk | Hozzászólások: 0

Ahogy azelőtt még soha

2008.08.25

 Ahogy azelőtt még soha...

A fiú benyitott az étterembe, és hirtelen úgy érezte, mintha valami régi film egyik jelenetébe csöppent volna bele. A kinti sötét és sivár utcából egy nyüzsgő és zajos, elegáns és csillogó emberforgatagba érkezett.

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Abszurd, groteszk | Hozzászólások: 2